- H A 5 K B F -
volt a Budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum Rádióklub első hívójele
„Háborús roncsokból építettük az első adóállomást ” (Fröhlich Henrik HA5BF)

A hívójel: HA5KBF. A K kollektív állomást jelent, az F pedig Fröhlich Henrik. A hívójel egyébként az MHSZ Puskás Tivadar rádióklubjának „tulajdona”.

- 1953 óta tanítok itt, a Puskás Tivadar Híradástechnikai Szakközépiskolában, s szinte első dolgom volt a rádiós klub megszervezése - mondja Fröhlich tanár úr, aki negyvenhárom esztendővel ezelőtt, a posta műszerésztanulójaként lett amatőr rádiós, s ma is - nyugdíjas bár - az iskolai MHSZ klub lelkes vezetője.
- Mi, amatőr rádiósok a felszabadulás után nyomban megkerestük egymást s klubba tömörültünk. Adóengedélyünk még nem volt, morfondíroztunk hát, hogyan szerezhetnénk. Sejtettem, nem lesz könnyű, hiszen még jól emlékeztem arra, hogy amikor a felszabadulás előtt engedélyt kértem, a szomszédomnál detektív járt megtudakolni, miféle vagyok.

Csakhamar mégis elkezdhettünk dolgozni, megalakult a Magyar Szabadságharcos Szövetség, s tagjaiként megkaphattuk az engedélyt.
Rég volt, de az ilyesmit nem lehet elfelejteni. A posta háborús roncsaiból építettük az első adóállomást és vevő-készüléket. Ha valaki egy-egy alkatrészre bukkant, olyan büszkeséggel hozta, mintha cukrot, lisztet talált volna. Máig fájlalom, hogy ez az első berendezés nincs már meg. Pedig milyen jó lenne, ha a klub fiataljai ilyet is láthatnának...

- Az állomás jegyzőkönyve -

Fröhlich Henrik tanárként csaknem háromezer fiatalt ismertetett meg a rádiótechnikával, a klubban pedig sok lelkes amatőrt nevelt. Nemcsak szaktudását, szenvedélyét is igyekezett beléjük plántálni. Hiszen - mint magyarázza - nincs szebb dolog, mint a billentyűkkel „bejárni” a nagyvilágot, ismerősöket szerezni Afrikától a messzi Északig.

- A rádióosztály pecsétje -
A legrangosabb minősítésű, C- vizsgás amatőr, ám egyéni versenyzésre eddig nem gondolhatott, a tanítás s a klub minden idejét lekötötte. "Majd, ha nyugdíjas leszek" - biztatta magát, s lám, most is kevés az idő, a rádiózás örömeiért újabb nyelvvizsgára készül, a hétvégeket a klubban tölti.

Tóth István HA5OJ, klub elnök:

- 1973-tól tudok mesélni a klubról. Akkor kerültem az - akkor még Pipa utcai - Olajterv Rádióklubba, mint kezdő rádióamatőr. Nagy nyüzsgés, nagy élet volt akkoriban, jóval nagyobb, mint manapság, ugyan lényegesen kevesebben voltunk az adószobában. Úgy kellet elrángatni az embereket a rádió mellől. Mindig akart valaki rádiózni. Sajnos, azóta ez elmúlt, és most arra kell biztatni a társaságot, hogy ne csak versenyeken és ne csak a kitelepüléseken rádiózzunk, hanem egyébként is.

Akkoriban a IX. kerületi MHSZ vezetőség telephelyen volt egy kis kuckónk, ahol rádiózgathattunk a nagy csarnok mellett. Volt egy FT-250, egy akkor még illegálisnak számító 800 W-os végfokunk és 2 szál antennánk, egy W3DZZ meg egy GP. Éjjel-nappal gyártottuk a DX-eket. Szinte minden versenyen indultunk. Akkoriban indult az akkor is sportnak számító rókavadászat. Természetesen abban is élen járt a klub. Minden nyári hétvégen mentünk ki terepre, erdőbe, gyakorolgattuk az iránymérést. Indultunk minden lehető versenyen, amin akkoriban lehetett részt venni. Sokkal több verseny volt mint manapság, de hát más rendszer volt, úgy, hogy akkoriban csak az alacsonyabb szintű versenyeken indulhattunk. Az országosra már csak az eredmények alapján. Elég jó helyezéseket ért el az akkori csapat. A gyors távírász versenyekbe az akkori klubvezetés nem nevezte be a klubbot, tehát azok kimaradtak az életünkből.
Még a rendszerváltás előtt az Olajterv megszüntette támogatását. IX. kerületi területi Rádióklub lettünk és hozzánk csapták a IX. kerületi Úttörőházat HA5KAW-t, illetve a Puskás Technikum rádióklubját, a HA5KBF-et. Önálló klubok voltak, de a kerületi klubhoz tartoztak ők is. Innen is, az ismeretség a Puskással, amelynek egyébként tanulója voltam középiskolás koromban.
Jött a rendszerváltás és hát az akkori MHSZ utódszervezete kiszúrt velünk. Olyan horribilis összeget akartak kérni a helyiségért, amiben laktunk, hogy azt nem tudtuk előteremteni. Ekkor egy éven keresztül gyakorlatilag nem volt HA5KHC, illetve úgy volt, hogy a cuccainkat leraktároztuk, tehát adminisztratív elintéztük a társadalmi szervezetté alakulását. Az iskola udvarában kaptunk egy konténert. Ide hoztunk be minden használható dolgot. Én megkerestem régi iskolámat, hogy felelevenítsük a rádióklubot, mert az itteni vezető HA5BF Henrik bácsi addigra már nem volt az élők sorában, sajnos és így nem volt itt rádióklub, az igazgató úr még emlékezett rám, ránk. Mondta, hogy semmi akadálya, örömmel látja a klubbot, de helyiséget akkoriban épp nem tudott adni. Egy éven keresztül, gyakorlatilag minden hétfőn más-más tagnál, otthon tartottunk kis beszélgetős klubnapokat. Azután kiürült az a helyiség, ami ma a klubhelyiségünk, a számítógépes rész. Addig az iskola műszerészei voltak ott. Ezt a helyiséget megkaptuk fent a tető alatt, berendeztük és hát azóta is ott élünk vidáman.
Néhány évvel ezelőtt lehetőséget kaptunk az iskolától, hogy leválasszunk a tetőrészből egy adószobát. Gyakorlatilag klubtagjaink kétkezi munkájából alakult ki a jelenlegi adószoba. Miután idekerültünk, egy évre rá került az iskola élére Laci bácsi (Dr. Horváth László) a jelenlegi igazgató.
Nagyon jó a viszonyunk. Szereti az amatőröket. Kölcsönösen támogatjuk egymást, ő minket, mi őt, képzésben, a gyerekek foglalkoztatásában. Első sorban az iránymérő, most már rádiós tájfutó szakosztályba lépnek be a gyerekek és utána maradnak a klubnál. Évente 4-5 gyerek aki a suliból hozzánk kerül, és megragad. Ez a jelenlegi állapot, és most 150 környékén van a klubtag létszámunk a jelen pillanatban, aminek durván az 1/3-a MRASZ tag. Ennyit a régi időkről.- Eredményeink javarésze az iránymérő szakosztálytól származik. Ők nagyon aktívan dolgoznak, edzenek, gyakorolnak és évente több kilónyi érmet, kupákat gyűjtenek be. Nagyon eredményesen dolgoznak. A versenyzők közül néhányan eljutottak egész az Európa Bajnokságig, illetve szerepelnek a válogatott csapatban. A forgalmazás javarésze a kitelepüléseken zajlik. Egy-egy komolyabb versenyre, illetve nyáron, egy hetes időszakra, télen, szilveszter környékén, újévben, tavasszal húsvét környékén, illetve amikor ilyen többnapos ünnep összegyűlik, akkor csoportostól, olyan 15-20 fős társasággal, családostól, kitelepülünk valahová.

Goricsnigg Emil, HA5HC, a Rádióklub alapítója.

- A történet úgy kezdődött, hogy hazajöttem Cseh-országból, ahol külszolgálaton voltam, mint távírász.
Megkerestek Egervári László munkatársai és bevit-tek a Budapesti Rádióamatőr Klubba. Egy versenyt rendeztek, ahol elég jó helyezést értem el. Az akkori viszonyok között probléma volt egy adóengedély.Én úgy kaptam meg az adóengedélyt, hogy Egervári azt mondta, hogy van egy klub, és ha elvállalom a vezetését, megkapom az engedélyt. Elvállaltam.
Végül is megkaptuk a HA5KHC rádióállomás enge-délyét, ha jól emlékszem 1968 januárjában. Ekkor még nem volt adókészülékünk. Egervári segített nekünk, rendelkezésünkre bocsátott egy saját készítésű 20 W-os adót és egy HTV vevőkészüléket.
Így kezdődött. A beindulásnál és alapítóként részt vettek Nagy Attila HA5AJZ, Csatári Árpád HA3IU, Korponay Rudolf HA5JO, Halla József HA5GE, majd később Lukács Béla. A Puskás Technikumban, ahol működött a HA5KBF, nagy segítségünkre voltak Fröhlich Henrik és Bakó Imre tanárok, akik lelkes hívei voltak az amatőr mozgalomnak. Miután a klub a Pipa utcában megszűnt átköltöztünk az iskolába.

Lukács Béla HA5BH, alapító tag.

- Egy KPM vizsgán találkoztam Emillel HA5HC. Ő volt a klubtitkárunk. Pál Attila meg én voltunk ott. Azt kérdezte, nem akartok jönni alapító tagnak? Hát, mondtuk, hogy januárban mi még a határőrségnél vagyunk, mert február elsejével szerelünk le. Erre azt mondta – „alapító tagok vagytok”! Gyakorlatilag így kerültünk oda.
Ez az 5HC-nek volt az ötlete, hogy a IX. kerületben egy Központi Rádióklubnak is kellene lenni. Így alakult meg a HA5KHC. Az alapító tagok az Olajterv cégtől kerültek oda. A volt MHSZ bázis végében kaptunk egy kisebb szobát, meg egy még kisebbet, ami az adó szoba volt. Így kezdtük. Február elseje utáni első hétfőn a klubban voltunk. És, azóta is!
Kívánok sikereket a Puskás Rádióklub tagjainak. Remélem, találkozunk az 50. születésnapon is!