Klubunk műholdas szakosztálya kezdetben egy kicsit csalt.

Igaz, így sokkal nehezebb dolgunk volt, mintha nem csaltunk volna, de hát mi szeretjük a kihívásokat.

Hogy is van ez? És miért valljuk be nyíltan?

Az igazság az, hogy az első "égi QSO-kat" nem is műholdon keresztül létesítettük.......az igazi Holdat választottuk, vagyis EME (Föld - Hold - Föld visszaverődéses) összeköttetésekkel kísérleteztünk.

A feladat részben egyszerűbb, részben nehezebb, mintha műholdakkal indultunk volna. Egyszerűbb, mert az igazi Hold lassabban mozog odafenn, tehát könnyebb követni. Cserébe a vett jel nagyságrendekkel kisebb, merthogy nem egy adó kering a fejünk felett néhány száz kilométer magasan, hanem egy eléggé rossz minőségű visszaverő felület, és kb ezerszer messzebb is van, mint a műholdak általában.

Na de hogy is van a történet? 

Szokás szerint Laci bácsi megkeresett minket, hogy csinálni kéne valamit. Ezekből a megkeresésekből általában rengeteg munka, és rengeteg élmény adódik. Az előbbit nem vetjük meg, az utóbbit pedig kifejezetten szeretjük, így hát érdeklődve hallgattuk a feladatot.

Mint kiderült, a "holdradarozó" Bay Zoltán éppen akkoriban ünnepelte volna 100. születésnapját (1900.július 24.) És ha már kerek évforduló, hát csak meg kellene ismételni az 55 évvel korábbi kísérletét. RADAROZZUK MEG A HOLDAT! De hát ez egy rádióklub profiljába csak érintőlegesen passzol, nézzük hát, mit is kellene csinálnunk. Rögtön előjött a Föld - Hold -Föld összeköttetések ötlete.

Azonban tudtuk, hogy akik ezt művelik, hatalmas antenna monstrumokat használnak, rettenetes lóerővel megtáplálva. Nekünk erre nincs lehetőségünk, sem anyagi, sem hely, sem idő terén. Na de sebaj, ha Bay Zoltán 1945-ben az akkori technikával képes volt radarvisszhangot érzékelni a holdról, akkor talán mi is meghallunk egy-két erősebb állomást. Megvizsgáltuk lehetőségeinket, és egy vézna, 6 méter hosszú yagi antennából kialakított 4-es csoport mellett döntöttünk. A rádiók adottak voltak 144MHz-re, de a teljesítmény elég kevés, mindössze 100W. Evvel nem nagyon lehetett volna labdába rúgni, tehát megfejeltük egy 1kW-os végfokozattal. Miután minden a helyére került, jött a próba. Mintha nagyon halványan visszahallottuk volna a magára hagyott morzejeleket. Remek! Akkor próbáljunk QSO-zni! Mentek a CQ-k, de válasz sehol. Ekkor végső elkeseredettségünkben utána néztünk, hogy a " nagyok" hogyan is csinálják ezt. Kiderült, hogy az EME-zők rövidhullámon szokták megbeszélni a QSO-t.......régen......de manapság már az interneten chat-elnek. Megtaláltuk a megfelelő fórumot, és kapcsolatba léptünk a többiekkel. Nagy örömmel fogadták az új hívójelet: HG 100 BAY . Nagyon segítőkész volt mindenki. Ezek után, a megbeszélt időben, és frekvencián elkezdtük a hívást. Nem sokkal később, már jött is, hogy hallanak minket "odaát", vagyis az USA-ban. Vételre mentünk, de sajnos nálunk csak az "ultrasuss" volt hallható. A következő 1-2 napban törtük a fejünket, igazgattuk az antennákat, előerősítőket próbálgattunk, DSP-t szereztünk be, és végül összeállt a technika. Legmerészebb álmainkat is felülmúlta, hogy egy ennyire "pici" antenna rendszerrel sikerült végül közel 30 állomással forgalmaznunk. SWL lapot ennél sokkal többet kaptunk......hiába, ahol nagy antenna van, ott a kicsiket is hallják.